Blog

Amikor a magyar szívnek háttérben kell maradnia...

Vannak szituációk, melyek nehezebbek az átlagosnál egy kommentátor számára...Zsinórban harmadszor kaptam felkérést az Európai Úszószövetségtől (LEN), hogy angolul közvetítsem a stream oldalukon a férfi vízilabda Bajnokok Ligája nyolcas döntőjének mérkőzéseit (2017-ben a budapesti Duna Arénában, 2018-ban Genovában, idén pedig Hannoverben rendezték a Final Eight Tournament összecsapásait), és úgy adódott, hogy a mezőny egyetlen magyar résztvevője, a Ferencváros a fináléig menetelt.

Aki ismer, pontosan tudja, mit jelent nekem ez a klub, és mennyire szorítok minden egyes világversenyen a magyar sikerekért, ezúttal azonban mindezt félre kellett tennem, hiszen egy nemzetközi közönségnek komnentáltam, a felmérések szerint elsősorban észak-amerikai, ázsiai és ausztrál pólórajongóknak, akiknél ezeket az eseményeket általában nem közvetíti egyetlen televíziós csatorna sem. 

Az ellenfél a címvédő Olympiakosz gárdája volt, a döntő pedig drámaian alakult, hiszen magabiztos Fradi-vezetés után az utolsó negyedben a görögök feltámadtak, és bizony akadt néhány furcsa játékvezetői ítélet is - Varga Dénes és Vámos Márton is kipontozódott...

Ilyenkor nehezen fogja vissza magát az ember, nem szabad "bírózni", nem csak azért, mert egyébként ezeknél a tornáknál általában ugyanabban a szállodában tartózkodom, mint a sporik, és amúgy kifejezetten jóban vagyok a többségükkel...

Szerencsére a srácok a vízben hatalmas szívvel küzdöttek, és büntetőpárbajban megnyerték a BL-trófeát, én pedig olyan lelkesen reagáltam ezt le, mint mondjuk tavaly, amikor a pireusziak diadalmaskodtak...Azt a kis pluszt leszámítva, ami a Fradinak, a magyar színeknek szólt, és amit csak egy honfitárs érezhetett ki belőle... 

(A fotón a kétszeres olimpiai bajnok Madaras Norberttel, az FTC vízilabda-szakosztályának elnökével, illetve a frissen megszerzett Bajnokok Ligája-serleggel vagyok látható)